Be kell vallanom, hogy bár egy egész falat elfoglalnak a fémdoboz gyűjteményembe pakolt teák a konyhánk falán, a milyen teát kérsz kérdésre a válaszom szinte mindig gyümölcs/menta. Dolgos hétköznapokon a zöld tea is játszik, de a többit tényleg csak kúraszerűen isszuk. A mentát néhány éve a saját termésből takarítom be. Több fajta mentám is van, mert rájöttem, hogy más a jó a limonádéba, levesbe, teának, a csokimenta pedig simán csak isteni minden formájában. És igen, még ha olyan mentafan is vagy, mint én, akkor is simán kiszolgálja egy balkonládányi menta a teaigényedet egy éven át. És mennyivel jobb már a saját konyhakertedből gazdálkodni! Innen már nem volt messze, hogy a gyümölcsteámat is magam akarjam elkészíteni. Filteres teát évek óta nem veszek, de jó ideje bosszantanak már a különféle teamixek is. Miért kell mindegyikbe valamilyen aromát tenni? Szóval eltartott egy ideig, de végre összeraktam az első saját mixemet. Amelett, hogy isteni finom és nincs benne aroma még jóval olcsóbb is, mint az előre kevert társai. Különösebb előkészület nélkül abból készült, ami otthon volt (na jó, egy ideje már tervezem a dolgot, szóval a hibiszkuszt azt direkt ezért vettem ki tudja, mikor). Szóval az összetevők egy része a töröktől/fűszerestől/magostól jött, az alma és a csipkebogyó a rokonok kertjéből.
Összetevők:
hibiszkusz (a Lehel téri piacról a töröktől - asszem, csak mi hívjuk így azt a boltot... )
alma (mama kertjéből, apró kockára vágtam és egy sütőpapírral bélelt tepsiben egy hétig a polc tetején felejtettem, ahol ropogósra száradt - végre van valami előnye, hogy a plafont fűtjük)
csipkebogyó (apu kertjéből)
rózsa (a török intézetben vettük egyszer egy vásáron)
mazsola (egy kedves barátunk hozta Iránból)
Hát így.
