 |
| 52/9 |
Kiadót keres ez a csodás szlovák gyerekkönyv!
Jana Bodnárová: Dita
Perfekt, 2014,
illusztrátor: Daniela Olejníková, 196x196 mm, 52 oldal
Dita egy olyan kislány, aki csak nagyon ritkán unatkozik. A rövid, érzékeny történetekben állatok és emberek társaságában él át különféle kalandokat. Nem hiszitek? Akkor kérdezzétek meg az elveszett pillangót, a beszélő kínai bábot, a harmonikást vagy Dita hasonmását. Lehet, hogy a szentjánosbogarak nektek is segítenek elaludni, és csak a hastáncosként táncoló medve fog felébreszteni. És mi történt a dédi hajfonatával? Dita minden élményét elmeséli, csak hagyjátok szóhoz jutni. A történetek a természethez, állatokhoz, emberekhez való pozitív kapcsolatra mutatnak rá, Dita tapasztalatait és érzéseit tükrözik vissza különféle élethelyzetekben. Szilárdan építik a morális értékrendet, az igazságérzetet, a gyermek belső világát és jellemét.
Jana Bodnárová (1950) szlovák író, költő, művészettörténész, kiadó. Az egyetemen művészettörténetet tanult, több mit tíz évig műemlékvédőként dolgozott, a kortárs képzőművészetről publikált, a 90-es évek óta szinte kizárólag irodalmi tevékenységet végez. A prózakötetek, gyerekkönyvek, rádiójátékok, televíziós forgatókönyvek írása mellett video performance-okat is készít hazai és külföldi galériák és kísérleti színházak számára (London 1998, Łódź 1998, Balázs Béla Stúdió Budapest 1999, Varsó 1999, Újvidék 2000).
A könyvet egy fiatal, szlovák képzőművész, Daniela Olejníková illusztrálta, aki Jana Bodnárová Tizenhárom (Trinásť) és Richard Brautigan Görögdinnye édes levében (V melónovom cukre) című könyvének illusztrációiért egyedüli szlovákként nyerte el a tizenegy nemzetközi díj egyikét a XXIV. Pozsonyi Illusztrációs Biennálén.
Részlet a fordításból:
A táncoló medve esete
A nyarat és a Vránával történt őszi esetet követően eljött a tél. Dita a hólepte parkon át a zeneiskolába ballagott. Egyszer csak meglátott egy mozgó kupacot. Csakhogy az valójában nem kupac volt, hanem – egy élő medve. „Álmodom! Az ágyamban fekszem és álmodom!!!” Dita erősen összeszorította a szemét, de nem bírta ki sokáig, és újra kinyitotta. A medve azonban nem tűnt el. Mitöbb, Dita felé tartott, és még a hátsó lábára is állt. Dita kinyitotta a száját, és fel akarta sikítani az egész parkot, az egész városukat, az egész világot. Csakhogy abban a pillanatban a medve táncra perdült! Ditának volt otthon beszélő papagája, találkozott egy beszélő rókával, egy élő kínai bábbal, megmentett egy pillangót a biztos haláltól, álmában megismerkedett a hasonmásával... De egy táncoló medvét látni maga előtt, arról álmodni sem mert! A medve előbb az egyik, majd a másik irányba forgott. Ugrott egyet, csak úgy döngött, és felkeveredett egy hófelleg. Felemelte a mellső lábát, és forgatta akár egy hastáncos. De amikor a medve meghajolt, és olyan szomorúan nézett rá, hogy Ditának egy kicsit belenyilallt a szíve, összeállt a kép. A medve megszökött a cirkuszból! Most éhes, és rá akar szolgálni egy kis harapnivalóra. Ezért táncol. És biztosan szomjas is, mintha nem is medve, hanem víziló lenne. Ditának tennie kell valamit. Először megtapsolta a mackó táncát. Aztán előhúzta a hátizsákjából a tízóraiját, és odaadta a táncosnak. Az jóízűen lenyelte, és örömében morgott egyet. Ezúttal ő jutalmazta tapssal Ditát.
– No, most pedig gyere szépen velem. Oda, ahová tartozol – mondta Dita a medvének. Az engedelmesen ballagott a kislány után, akár egy kutyus. Ditának eszébe jutott, hogy egy hasonló helyzetet így jelölnének egy kérdőívben: Egy ilyen medve az alábbi helyre tartozik:
A) a cirkuszba,
B) az állatkertbe,
C) az erdőbe,
D) a megtaláló otthonába.
Így ballagott Dita és a medve a téli parkon át. A medve a megfelelő helyre ment, Dita pedig a további történetek elébe.
Peťovská Flóra fordítása
