Jana Bodnárová: Tizenhárom // Trinásť

52/10

Kiadót keres ez a csodás szlovák ifjúsági könyv!

Jana Bodnárová: Tizenhárom (Trinásť)

Perfekt, 2012, illusztrátor: Daniela Olejníková, 191x127 mm, 104 oldal

A Tizenhárom a gyerekek mindennapjaiból vett, hétköznapi problémákra, érzésekre és a modern világban felmerülő élethelyzetekre reflektáló elbeszéléskötet. Minden elbeszélés más témával foglalkozik, olyannal, amely megérintheti a gyermeki érzékenységet. Ilyenek például a rasszizmus jelei, a szociális problémák, a zaklatás, értelmi fogyatékos gyermekkel vagy beteg hozzátartozóval való együttélés, outsiderség... A problémák megoldását a természethez, állatokhoz és az emberekhez való kapcsolatra való rámutatás jelenti. A cél a gyermek érzelmi fejlesztése, belső világának és jellemének biztos építése.

Jana Bodnárová (1950) szlovák író, költő, művészettörténész, kiadó. Az egyetemen művészettörténetet tanult, több mit tíz évig műemlékvédőként dolgozott, a kortárs képzőművészetről publikált, a 90-es évek óta szinte kizárólag irodalmi tevékenységet végez. A prózakötetek, gyerekkönyvek, rádiójátékok, televíziós forgatókönyvek írása mellett video performance-okat is készít hazai és külföldi galériák és kísérleti színházak számára (London 1998, Łódź 1998, Balázs Béla Stúdió Budapest 1999, Varsó 1999, Újvidék 2000). 

A könyvet egy fiatal, szlovák képzőművész, Daniela Olejníková illusztrálta, aki ennek a kötetnek, illetve Richard Brautigan Görögdinnye ​édes levében (V melónovom cukre) című könyvének az illusztrációjáért egyedüli szlovákként nyerte el a tizenegy nemzetközi díj egyikét a XXIV. Pozsonyi Illusztrációs Biennálén.

Részlet a fordításból:

Más bőrében! Más bőrében! Más bőrében... – kavargott körbe-körbe a fejemben, amikor lefelé száguldottam a lejtőn a sílécemen. Szeretem ezt a gyorsaságot, a csípős levegőt, a test kilengéseit, a sítalpak susogását a havon. Úgy tűnik, hogy az összes érzékem éles olyankor, a szemem akár egy héjáé, a hallásom akár egy denevéré. Maga a gondolkodásom is más – gyors, egy csipetnyi lustaság sincs benne. Úgyhogy most éppen ez a gondolkodás kapta feladatul, hogy kitaláljon valamit arra, amit az irodalom szakkör tanárnője kért tőlünk. Hogy írjunk egy elbeszélést arról, mintha úgy éreznénk, hogy egyszeriben más bőrében lennénk. Valaki mássá váltunk volna. A tanárnő felolvasott egy szuper történetet Franz Kafkától egy olyan férfiról, aki féregként ébredt. A fejében leírta, hogyan viselte el ezt a szörnyű féregtestet. De én kivé változzak? Madonnává? Az már öreg! Amy Winehouse-zá? Az meghalt. Féreggé? Egyet sem ismerek! Férfi bőrbe is bújhatnék. Vili például arról akar írni, hogy Gagarinná vált. Csakhogy Vili csillagász szakkörre is jár. Legalább homályosan el tudja képzelni, hogy mi történik abban a hatalmas térben, és hogy mit is érezhet az űrhajóban lebegő űrhajós. De mit tudok én egyáltalán jól? Hát... síelni például. Megpróbálhatnék a csodás Kuzimonova bőrébe bújni! Hogy csinálják végül is az írók? Írnak és írnak, bárkiről és bármiről, mintha tíz életük lenne. Sosem találkoztam egy íróval vagy írónővel sem. Lehet, hogy megkérdezném tőlük.
Éppen ebben a pillanatban gyorsan irányt kellett váltanom, mert valami ügyefogyott elesett a lejtőn, és nem bír felállni! Ezzel a kitérővel közelebb kerültem az erdő széléhez. Csak néhány másodperc volt, de úgy tűnt, hogy a fenyő alól egy farkas figyelt. Mögötte felsejlett valami piros. (...)

Mióta az eszemet tudom, szeretem a piros színt. Néha feketével kombinálom. Fekete leggings, fekete csizma, fekete tunika és horgolt sapka, természetesen piros színű. Ezt a nagymamám készítette nekem pontosan a német Bravo magazin alapján. A fekete hajamat csigává tekerem, és összefogom a sapkával. Szeretek a nagymamámhoz járni. Végül is olyan bizalmasom ő nekem. Természetvédőként dolgozik. Talán azért van benne az a... természetesség. Merészség. Mindent sokkal nyitottabban fog fel, mint a rémült szüleim.

Így. Elindítottam a történetet, és most talán arról kellene írnom valamit, hogyan segített nekem a nagymamám, amikor szakítottam Andrissal, aki óránként írogatta nekem az sms-eket. Egyszer este láttam randizni a plázában egy másik lánnyal. Átkarolta a csípőjét, és a fülét puszilgatta. Úgyhogy véget vetettem a kapcsolatunknak. (...)

 Peťovská Flóra fordítása