 |
| 52/11 |
Peter Karpinský: Hét
nap a pincében (Sedem dní v pivnici)
Perfekt, 2011, illusztrátor: Zuzana Bočkayová Bruncková, 160x195 mm, 104
oldal
Ez az eset tényleg
megtörtént egy bizonyos pincében... Nem árulhatom el, melyikben, néhány
szereplő nevét is meg kellett változtatnom, mert kifejezetten megkértek rá –
nem szerették volna ugyanis, hogy bárki felismerje őket a könyvben. Ennek
ellenére, amiről itt írok, az a színtiszta igazság. Egy reggel Celesztin, a
pormanó rájön, hogy anyu, apu és a többi rokon magára hagyta. Egy darabig
szomorkodott, de aztán barátaival, Mollyal és Pókkal a keresésükre indult. A
hétnapos vándorlás során izgalmas, vidám és életveszélyes kalandokat élt át a
titokzatos pincében. Részt vett több csatában, de egy esküvőn is. Ellátogatott
az ázalékállatkák barbár világába, a szörnyű Búországba, a gyönyörű
Kristályfejedelemségbe, egy szórakoztató bolhacirkuszba, egy kísérteties fekete
várba, míg végül... Hogy ért mindez véget? Olvassátok el inkább magatok.
Peter Karpinský (1971)
szlovák író, nyelvész. Szlovák és történelem szakon végzett a Pavel Jozef
Šafárik Egyetemen Eperjesen, ezt követően tanítani kezdett, majd az Eperjesi
Egyetem Szlovák Tanszékének tanszékvezetőjévé vált. Szépirodalmi és
szakszövegek, valamint – főként gyermekirodalommal kapcsolatos – recenziók
írásával foglalkozik. Gimnazista kora óta ír. A Szlovák Írószövetség által
rendezett, Rubato elnevezésű versenyen elért eredményét követően jelent meg
felnőtteknek szánt prózai bemutatkozása, az Oznamujeme
všetkým majiteľom hrobov (Tudatjuk az összes sírtulajdonossal). Számos
díjat nyert, több könyve is megkapta az év legjobb gyermekkönyvének járó
elismerést (2011-ben a Hét nap a pincében volt Szlovákiában az év legszebb és legjobb
gyermekkönyve).
(...)
– Ez furcsa – gondolta Celesztin – még sohasem sikerült ilyen jól elbújniuk.
Mindig elsőre megtalálom őket. Hol lehetnek? – Még egyszer bele akart nézni a cipős
dobozba, amikor megzavarta egy sipító hang: – Keresel valamit?
Celesztin
összerezzent, és odanézett, ahonnan a hang jött. A polcon közvetlenül felette
egy ruhamoly állt, és figyelte.
–
Keresel valamit? – ismételte meg kérdését Moly.
–
Keresek – bólintott Celesztin.
–
És mit? – kíváncsiskodott Moly. – Mit keresel?
–
Anyut és aput. Elvesztek – magyarázta el Celesztin.
–
Aha – húzta meg magát Moly csalódottan. – Azt hittem, hogy valami fontosat
keresel.
–
Lehet valami fontosabb, mint anyu és apu?
–
Természetesen lehet! Például... egy olyan gusztusos kis moher kardigán.
Habár...
Moly
egy pillanatra elakadt, – én diétázom, hogy ne rontsam el az alakomat. Ugyanis
modell vagyok. Nagyon ismert modell!
–
Ismert? – kérdezte meglepetten Celesztin, mert nem ismerte Molyt.
–
Úgy bizony. Ismert és híres. Az emberek mondhatni imádnak. Amikor nemrégiben
megjelentem egy lakásban, mindenki felpattant a foteléből, szaladgáltak utánam
a szobában, és lelkesen tapsoltak – dicsekedett, miközben szélesre nyitotta
finoman csillámló szárnyát. Néhányszor meglebegtette, mintha fel szeretne
szállni.
–
De... – mondott volna ellent Celesztin, de Moly a szavába vágott: – De? Milyen
de?! Talán kételkedsz a szavaimban?! Nem hiszed, hogy híres vagyok?!
–
Azt nem, hiszek neked. De én akkor is azt gondolom, hogy anyu és apu a
legfontosabbak a világon.
–
Pff – röppent odébb gúnyosan – még hogy a legfontosabbak... Látszik, hogy
milyen keveset tudsz a világról. Nézz rám. Gyönyörű vagyok, ugye? Ezek az
aranyló szárnyak! Ez az elegancia! Láttál már valaha szebbet? Természetesen
nem. Én ugyanis tökéletes vagyok. Sztár vagyok. Miközben sohasem ismertem a
szüleimet. Egészen egyedül keltem ki egy ízléses gyapjúkosztümben, majd,
megjegyzem, újra egészen egyedül, azzá váltam, aki vagyok. A legszebb lepkévé
az egész pincében! – Moly megvetően Celesztinre nézett. – Még mindig azt gondolod,
hogy a szülők a világon a legfontosabbak?!
– Én... én... nem tudom
– hebegett Celesztin, és végre érteni kezdte, miért állította az anyukája a
ruhamolyokról, hogy furcsák.
Peťovská Flóra fordítása
