Még nem nem tudjuk, hogy pontosan hova, és mikor, de tegnap eldöntöttük. Költözünk! Kb. két éve bukkantunk rá a mostani lakásunkra, felújítottuk, berendeztük, igyekeztünk belakni, de még mindig nem sikerült. Nem érezzük igazi OTTHONnak, ahova az ember mindig szívesen és nyugodtan tér haza megpihenni. Jó ideje éreztük már ezt, de próbáltuk meggyőzni magunkat, hogy jó lesz, hiszen elviekben minden előre felállított elvárásnak megfelelt a lakás. Az utóbbi egy-két hónapban egy új lakónak is köszönhetően meglódultak a történések a ház működése, felújítása táján. Már alig várjuk, hogy látszatja is legyen, és jobban eladhatóvá váljon a lakás!
Végül is arra jutottunk, hogy nem bántuk meg, hogy ideköltöztünk. Mindenképpen jó befektetés volt, és rengeteget tanultunk itt magunkról, illetve a kapcsolatunkról. Többek között azt is, amit e nélkül is tudtunk, de a megerősítés sosem árt, hogy: együtt bármire képesek vagyunk! Nem lesz könnyű lépés, de jóleső a gondolat, hogy fél lábbal már kint vagyunk ebből a mókuskerékből. Nekiláttam hát a lakás/házkeresésnek, és érdekes módon nem vagyok rosszul sem a gondolatától, sem a megvalósításától, mint ahogyan még pár hónapja, amikor visszaemlékeztem az első lakásvásárlásunkat megelőző másfél éven át tartó hirdetésböngészésre. Most jött el az ideje, úgyhogy vágyakozó, várakozó és fészekrakó üzemmódba helyeztem magam. :)