Szerdán reggel elindultam a piacra. Az ok? Zöldséglevest szerettem volna enni. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve nem álltam meg a legközelebb eső Lehel térin, hanem tovább tekertem a Hunyadi térire. Ez a kedvenc piacom! Tavaly, amikor a közelében dolgoztam, nagyon sokat jártam ide. A csarnok előtti standok miatt szeretem. Nincs sok árus, de mindent megtalál az ember. Amiért pedig igazán érdemes ellátogatni ide, azok a nénik. Azok a nénik, akik tényleg a saját kis kertjükből hoznak pár dolgot. Fokhagymát, egy-két csokor leveszöldséget, levendulát, kaprot, szörpöt, lekvárt, ecetet - épp aminek szezonja van. Tavaly vettem az egyiküktől két üvegcse málnaecetet. Az egyikben egy szál rozmaring volt, a másikban már nem is tudom mi. Mennyei volt! Szerettem volna egy újabb adagot szerezni, de az aktuális nénitől (mosolygós, 83 éves, és saját bevallása szerint már nincs türelme ilyesmiket készíteni) megtudtam, hogy a 82 éves Marika néni (aki nagy málnás, és biztosan tőle vettem tavaly) lebetegedett. Így hát mihamarabbi gyógyulást kívántam neki, magamat pedig egy üveg málnaszörppel vigasztaltam. Aztán a leveshez valókon kívül vettem még egy sárgadinnyét, amiből (a hűtőben levő féllel összekombinálva) lekvárt készítettem.
3 kg sárgadinnye
30 dkg cukor
20 dkg gyömbér
2 narancs leve és héja
(1 zacskó dzsemfix - kipróbáltam, de nem sok értelmét látom, úgyhogy legközelebb biztosan el fogom hagyni)